xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
A KÉSZTETÉS
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Az emberek legtöbbje belső késztetést érez, hogy elkezdjen olyan dolgokkal foglalkozni, amit a materiális világ szabályaival, törvényeivel nem tud megmagyarázni. A belső késztetés két határozottan elkülöníthető módon jelenhet meg az emberek életében.
VÁGYAKOZÁS A FEJLŐDÉSRE...
Az emberek egy kisebb csoportja, ifjú korától fogva érzi a belső vágyat, hogy mást is kellene tanulnia, mint a materiális tanokat. Ezekre az emberekre jellemző, hogy már fiatalon is érzékenyek, akik nyugodtan és érdeklődéssel keresik a spirituális irodalmat és első lépésként olvasás útján bővítik a lexikális tudásukat.
KÉNYSZERÍTÉS A FEJLŐDÉSRE...
Az emberek másik, egyben jelentős csoportja meglehetősen érzéketlen, tompa a belső hangjára, de ez nem azt jelenti, hogy ők kimaradnak a fejlődésből. Az Élet egy mókás játék, ahol először mindenki lágy simogatást kap, majd ha nem figyel a simogató tanításra, akkor később kénytelen beérni a pofonok által történő fejlődéssel. Magyarán a „fafejűbb” emberek az Élet eseményei által kerülnek kényszerítésre. Ennek két mintázata ismert: